Hírlevél 2017 -Karácsony


AZ ELENGEDÉS HÁZA KARÁCSONYI HÍRLEVELE


A kis Zoli büszkén feláll a matekórán felelni, s mondja: „egyszer egy, az egy; kétszer egy az kettő; …..; kétszer három az öt, kétszer négy az – elbizonytalanodva fejezi be a választ, miután rápillant a padtársa gúnyosan elfintorodó arcára -  héét.” A tanító néni szigorúan ránéz, s azt mondja neki: „Zoli! Odahaza tessék addig ismételni a szorzótáblát, ameddig hibátlanul nem tudod, hiszen ismétlés a tudás anyja!”
Tényleg mindig olyan fontos az ismétlés? A felnőtt ember ugyanis teljesen profi ismétlő lett a világunkban. Az emberek jelentős része felnövekedése után, sokszor már az előtt is olyan az élet mindennapjait, saját viselkedését, gondolatait, érzelmeit tekintve, mint a kis Zoli, ha megfogadja a tanító néni ismétlésre buzdító szavait. Csak ő a felnőtt matekot /oszt-szoroz-kalkulál a fejében/ addig-addig ismétli, míg teljesen profi lesz benne. Mindent tud róla. Tudja mi hol a legolcsóbb, mi éri meg, mi az a viselkedés amit megengedhet magának, hogyan érheti el a legkülönbözőbb céljait az életben, s tulajdonképpen felnőtt éveit elméje matekóráinak szüntelen ismétlése teszi ki. Az ő rigmusai így hangzanak: ha ő úgy, én így, ha én így ő úgy, …..
Miközben ezt teszi, észre sem veszi, hogy vérprofi elmebajnokká válik. Szüntelenül kattognak a gondolatai, mindenről véleménye van, minden lehetne másképp, jobban, minden jó, vagy rossz forrása a jövő, melyre szintén az elme állandó használatával igyekszik felkészülni. Miközben olyannyira tudja már az ismétlést, észre sem veszi, hogy mit nem tud. Képzeljük el a kis Zoli felnőtt  életét, ha mindörökké csak a szorzótáblát ismételné. Százhetvennégyezerhatszázszor ötszáznegyvenkettő egyenlő kilencvennégymillióhatszázharmincháromezerkettőszáz! Mindent tudna a szorzásról. Mást se csinálna még a szociális otthonban sem öreg, elhagyatott emberként.
Milyen tudás lenne ez? S az állandó ismétlés minek a tudását tenné lehetetlenné?
Hát ki lenne olyan tudós, mint Zoli? Ki akarná csak a szorzótáblát ismételni? Mégis a felnőtt matekozáson keresztül mi is jórészt ezt tesszük. Megcsontosodott gondolkodásmódunk, nézőpontjaink, viselkedésünk, reakcióink, az éntudom, az énigazam egész életünk statikus ismétlődése már tudásunk öreganyjáig is ér. Milyen már az, amikor előre tudom, hogy a másik miről fog beszélni, hogy fog reagálni, hogyan lehetne őt befolyásolni, s a másik is tudja ugyanezt rólam? Egyszer egy idősödő ember mesélte egy házasságkötés előtt álló fiatalabbnak, hogy az első 10 évben tökéletesen kiismerte a feleségét, azután már inkább csak a külföldi utazások érdekelték őt. Hisz a házasságban is minden ismétlődik, minden megszokottá, unalmassá válik.
Hát ha ugyanannak az ismétlése ennyire korlátozott tudást-életet szül, akkor milyen lenne az, ha leszoknánk róla? Milyen lenne az, ha leszoknánk önmagunkról, a megcsontosodott énünkről? Milyen lenne az, ha felfedeznénk a nem tudás szépségét az élet egészét tekintve? Milyen lenne az, ha elkezdenénk leszokni az elménk kényszeres használatáról? Milyen lenne ha leszoknánk a véleményezésről, a hasonlítgatásról még gondolati szinten is? Milyen lenne, ha engednénk a lét örömét, elevenségét, a belőle fakadó bizalmat megtapasztalni? Milyen lenne a családi életünk például ezen a karácsonyon, ha elmaradnának a megszokott elvárások, reakciók, vélemények, megfelelés kényszerek?
Biztos, hogy a felnőtt matek visz a legjobb eredményhez az életben, ha például eredménynek a bennünk levő lelkiállapotokat tekintjük? Nézzük meg milyen racionális tudása van az újszülöttnek a karácsonyi bölcsőben?
Ha megnézzük a kisgyermek elevenségtől, életörömtől, bizalomtól sugárzó arcát – testét, akkor láthatjuk, hogy nem-tudásának mély lényeg tudása az, amit a felnőtt ember elfelejtett. Karácsonykor kultúránk egy kis gyermek képét helyezi a felnőtt emberek elé is. Elém is. Azt a nem tudást, melyre nekem nagyon is szükségem lenne. Ha már érvényesültem az életben, sok célomat elértem, de elveszni látszik bennem a bizalom, az életöröm, a mély gyermeki békesség, egység akkor a karácsonyi jászolban fekvő GYERMEK képén keresztül visszaemlékezhetek a gyermeki nem-tudás erejére, elevenségére, mely elfeledve, a racionális elmém állandó működésétől betemetve, ám mégis ott él bennem.

Hogy azt felfedezhessem felnőttként le kell szoknom az állandóan működő – túlműködő elmémre való figyelésről, az állandó félelemből fakadó szüntelen gond-olkodásról.
Akkor minden megtelhet élettel. A megszokottat, a mindennapit áthathatja az ÉLET. A mindennap ünneppé válhat, sőt még az ünnep is ÜNNEPPÉ válhat.
A gyermekiességre is lehet tudatosan gyakorolni. A múltunkra, s az ebből származó jövőképre való állandó figyelésről le lehet szokni. Honnan tudod, hogy csak az a lehetőséged, hogy azt ismételd, amit eddig is tettél, ha mindig ugyanazon elképzelésekre, véleményekre, kritikákra, emberekre, s ugyanarra a benned működő elmére figyelsz, amire-akikre eddig is?

A felnőttben is lehet gyermeki lelkület. Ha van Benned vágy az örömre, a szabadságra, a lelkesültségre, a bizalomra, akkor felnőttként a belső gyermek felfedezése várhat rád is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a karácsonyi időszakban sokan szembesülnek tudásuk, s a múlt ismétlésének fájdalmas következményeivel kapcsolati szinten is. Ezek ösztönözhetnek arra is, hogy magaddal kapcsolatosan belátásra, elhatározásra juss. Mi lenne, ha úgy tekintenél önmagadra, mint olyan emberre, akiben benne van a lehetőség arra, hogy ne csak egy másik ember gondolataira, egy élethelyzetre adott önkéntelen reakció legyen, hanem mint egy önuralom- mal, jelenléttel, a feszültség kitartásának képességével, bátorsággal rendelkező lényre?
Ebben kívánunk az Elengedés Házában egy olyan teret felkínálni Neked is, melyben mindezeket gyakorolni, megélni lehet. Jövő májustól egyénileg várjuk mindazokat, akik készek arra, hogy csendben, befelé figyelve éljenek meg egy időszakot életükben, ahol minden, amit teszünk, megélünk, gyakorolunk a másikkal való beszélgetés nélkül történik. Felfedezheted belső világodat, mélyebben megismerheted gondolati – érzelmi reakcióidat, s azt hogy a figyelmed megerősítésén keresztül felülemelkedhetsz saját magad, a másik, s bármely helyzet minősítésén, tehát az állandóan zakatoló elméden, s belekóstolhatsz abba, hogy milyen az, amikor derűs béke, vagy a feltörő öröm tölti be a bensődet. Itt az Elengedés Házában most ennek az útnak a leírására fordítjuk a következő hónapokat, s bízunk benne, hogy jövő nyárra írásos formában kézbe vehető lesz új kiadványunk, megjelennek szóróanyagaink, s elkészül teljesen új honlapunk is. Ha vágysz arra, hogy megtapasztald, hogy milyen 3-4 napot, vagy akár 1-2 hetet beszéd nélkül, befelé figyelve, de mégis a legkülönbözőbb helyzeteket, cselekvéseket megélve, jelen lenni, akkor 2018. május 15. utáni időszaktól kezdődően előre lefoglalhatsz egy olyan időszakot az Elengedés Házában, melyre bensőd talán már régóta hív. Természetesen lehetséges pároknak, családtagoknak, barátoknak, kisebb közösségeknek együtt is jönni, ha vállalják, hogy az Elengedés Házában való tartózkodás alatt az itteni munkatársakon kívül senkihez nem szólnak, s egyénenként befelé figyelnek. Különösen akkor jelent sokat együtt jönni így rokonokkal, párunkkal, barátunkkal, közösségünkkel, ha együttléteinkben sokszor jelen van a vita, az egymás le – és meggyőzésére irányuló gyakorlat, tehát az az alaphelyzet, melyben remek lenne felfedezni, hogy lehetek úgy, ahogyan vagyok a másik mellett, s nekem jó, biztonságos, s könnyű mellette/mellettük lenni, s fordítva is így van ez. Hát nem lenne felemelő megélni azt, hogy a másikkal kapcsolatosan bennem kialakult megmerevedett képeket, negatív érzéseket azáltal elengedni, hogy megélhetem azt, hogy mellette/mellettük lehetek úgy, ahogyan vagyok, biztonságban, elengedetten? Erre szolgál az is, hogy a másikkal nem kommunikálok, hogy itt semmit sem kell megoldani, megváltoztatni, csak egyszerűen lenni, jelen lenni, figyelmünket az ÉLETRE, az ÉLETTELJESSÉGRE irányítani.

Jelentkezni telefonon:36-463-061; e-mailen: loroal@elengedeshaza.hu lehet. További információkat honlapunkon találhatsz: www.elengedeshaza.hu

Szeretettel kívánunk Neked bátorságot, elszánást egy ÉLETTELJES ÉLETHEZ, örömteli ünnepi időszakot, s új esztendőt!

Nagy László és Zsuzsa az Elengedés Házából

Noszvaj, 2017. december 16.