Új "Karácsonyi Képek"
Önmagamról az Elengedés Házában

Kedves Barátaink!

Amikor kisgyermek vagyok a még meg nem élt LEHETŐSÉGEK hihetetlenül széles csillagos égboltja vagyok. Még annyi minden lehetek. Olyan sok nyitott út van előttem. Ám már akkor megkezdődik a nyitott útak egymás utáni bezáródása. „Tiszta olyan, mint az anyja!” - mondja valaki a családból. „Erős, ügyes segítőm lesz a vállalkozásban” - így az apa. Több szakmunkásra van szükség az országban – ez a képzéspolitika aktuális irányvonala. Ahogy növekszünk fel egyre több kép, el-kép-zelés vetítődik ránk, s mivel jórészt ezekre figyelünk elmondhatjuk, hogy lehetőségeink csillagos égboltja egyre inkább néhány csillagra redukálódik, melyek száma az évek múlásával többnyire csökkenő pályát mutat.

Életem során több, mint 200 konferencián, táborban vettem részt, s ezeknek (ha kisebb létszámúak voltak), akkor szerves része volt a bemutatkozás. A bemutatkozás azonban többnyire arról szólt, hogy a bemutatkozó ki volt a múltban. Minél hosszabb volt a múlt, tehát ha minél idősebb volt a bemutatkozó, annál biztosabban le tudta írni magát, azt legalábbis, akinek magát tartotta. Akkorra már nem csak a külvilágnak voltak szilárd elképzelései az illetőről, hanem magának önmagáról is. Tulajdonképpen a legtöbb ember élete derekán már a múltja fogja, s már önmagának sincs elképzelése arról, hogy ki lehetne még azon kívül, aki eddig volt. A csillagos égbolt tágasságát felcseréli a metróalagút szűkössége, ahol „jó esetben” a Deák téri metrómegállónál 2-3 alagutas átszállási lehetőséggel rendelkezik.

Tényleg az a sorsunk, hogy egyre inkább beszűkülő pályán éljük az életünket? Tényleg a nagyobb szabadság, tágasság, a lehetőségek sokasága a múltunkhoz tartozik?

Az ELENGEDÉS HÁZA egy olyan hely itt Noszvajon, ahol azt fedezzük fel együtt, hogy milyen az, amikor meglátom, hogy az is vagyok, az is lehetek, aki eddig még nem, vagy már régen nem voltam. Olyan új képekhez juthatok önmagamról, melyek folyamatosan változnak, s ÉLET (mozgás/változás) költözik a megszokott sablonos mindennapokba. Ehhez szükséges az, hogy kész legyek kockáztatni, nem engedni annak a késztetésnek, ami mindig olyan úton akar tartani, amit már jól ismerek. A „járt útat járatlanért….” közmondása csak addig bölcsesség, míg a járt út oda visz, ahol akarok lenni. Oda, ahol jó nekem, ahol kiteljesedik az életem, ahol remek lelkiállapotokat élek meg. Ha a járt út a megszokást, az unalmat, a kreativitás lanyhulását, negatív lelkiállapotokat eredményez, akkor ez az el-kép-zelés már nem bölcsesség, hanem bilincs. Az Elengedés Háza egy olyan hely, melyből nincsen sok a mai világunkban. Nem ad biztos fogodzót neked. Nem erősíti meg elképzeléseidet önmagadról, de nem is kérdőjelezi meg azokat. Mivel itt nem vagyunk kíváncsiak a múltadra. Be sem szoktunk részletesen mutatkozni, mivel itt az érdekel minket, hogy felfedezzük újra, immár tudatosan a csillagos égboltot. A lehetőségét megragadni annak, hogy felfedezzük, hogy azok is vagyunk, akik eddig még nem voltunk. Hogy a metróalagút zárt pályája helyett új, szabad útak nyíljanak meg előttünk.

>A bátorság nem más, mint az élet hívó hangjára való válasz. Elindulás az ismeretlen felé. A bátorság szükséges ahhoz, hogy ÉLETET éljek, azaz ne csak ismételjek, hanem felfedezzek, hogy feltáruljon bennem az is ami eddig még rejtve volt. Ha a bátorság mindenkiben meglevő minőségét felfedezem, akkor az segít kilépni a megszokás hipnózisából.

Azoknak az embereknek a legnagyobb része, akik az elmúlt 15 évben az Elengedés Házába beléptek, találkozott mély belső félelmeivel. Még azok is, akikre a társadalom nagyobb része felnéz, azok is féltek. Emlékszem, hogy valaki sok diplomával a csoportban, s egyéni beszélgetésekben is úgy beszélt, hogy mondatainak több, mint fele idegen kifejezéseket tartalmazott. Persze többen alig értettek belőle valamit, s a művelt emberek is tátott szájjal bámulták őt. Amikor megkérdeztem, hogy beszél-e magyarul is, akkor nagyon meglepődött. Te nem érted, amit mondok? – kérdezte. Te érted-e, hogy miért így mondod, amit mondasz? - kérdeztem vissza.

Amikor rájött, hogy a sok diplomája, magas beosztása csak fegyver volt a kezében, hogy másokat uralhasson, akkor eljött a pillanat, hogy felismerje: magányos vagyok, boldogtalan vagyok, annak ellenére, hogy sok papírom van arról, hogy valaki vagyok. Valójában csak egy örömtelen nő vagyok, sok végzettséggel. Ezzel kezdődött a megnyílása az öröm felé.

Amikor egy igen jómódú ember jött szuper autóval az Elengedés Házába, akkor az első ebédkor az egész csoportot elvitte, s meghívta egy étterembe. Engem is meghívott. Többnyire nem találkozott olyan helyzetekkel, ahol több napot töltött el egy térben „összezárva” idegen emberekekkel. Voltak a csoportban olyanok is, akik otthonról hoztak elemózsiát ebédre. Ők nem féltek annyira attól, hogy nekik „csak ilyen ebédjük lenne”. Az, aki csilivili autóval jött, az viszont megijedt attól, hogy mit gondolnak, mit mondanak róla a háta mögött. Még a gazdagság is csak arra szolgál sok esetben, hogy megvédjük magunkat a többiektől, s elrejtsük szegényes önképünket, hiszen attól is megijedünk, amit mások gondolnak, vagy mondanak rólunk (ismerős ez a félelem? - megérett az idő arra, hogy szembenézz vele?). Amikor ezt felfogta, ez az ember kitartotta ennek félelmét, s ma már nem használja a pénzét arra, hogy másoktól való félelmét leplezze, s elindult a belső szabadság útján.

Ha még a tanult, s a gazdag emberek jó része is csak félelmeinek, elégtelenség érzésének elűzésére használja azt, amit megszerzett, akkor mi lehet a többiekkel. Az elégtelenség-érzetünk fegyverei a panaszkodás, a másik minősítése, az elégedetlenség, az elvárások számtalan megnyilvánulása.

Ha a járt útról valaki letér, akkor találkozni fog az ezek mögött rejlő el-kép-zeléssel, önképpel. Ez azonban csak egy el-kép-zelés, egy kép. Amikor a felnőtt felfedezi azt, hogy végül nem más miatt, hanem csak a sajáttá lett megmerevedett önképe miatt szenved, akkor megadhatja magát, újra védtelen kisgyermekké válhat, s egyúttal felderenghet előtte rég elveszettnek tűnt belső csillagos ege. Akkor már lehet másfelé figyelni. Megjelenhet a hála, az öröm, a méltányolás a szívünkben.

Rácsodálkozhatunk a helyre, ahol élünk. A dombok, hegyek sokféle formájára, az erdő buja, életteljes létezésére, a faluban élők, s a közösségi formák sokféleségére, az elmúlt évek hihetetlen fejlődésére, az óvodára, iskolára, a gyógyszertárra, az egészségügyi központra, a postára, az önkormányzati épületegyüttesre az ott dolgozók munkájára, az éttermekre, a kávézóra, a kocsmákra, a különböző sportegyesületekre, a szolgáltatási formákra, a vallási-spirituális közösségekre, a borosgazdákra a pincékkel, a finom lekvárokra, a szép kézműves termékekre, a rendbentartott házakra, a turisták áradatára, akik szépnek találják a helyet, ahol élünk…. Ezek nem magától értetődőek, sokszor csak akkor tűnik fel jelentőségük, ha már nincsenek. A méltányolás, a megbecsülés útja egész kicsiben önmagunkban kezdődik. Karácsonykor egy gyermek születésére emlékezünk. Az a gyermek a csillagos égbolttal benned rejtőzik. Az Elengedés Házában együtt gyakoroljuk a tudatos gyermeklét szépségének útját. Sokan fordultak meg már itt a falunkból. Többnyire rejtve jöttek először. Ma már erre nincs szükség. Miért rejtenénk el a bátorságot, miért csak lopva vállalnánk fel azt, hogy vágyunk a csillagos égbolt végtelen lehetőségeire, hogy esélyt adunk magunknak a nagyobb szabadságra, a magasabb lelkiállapotokra?

Az Elengedés Házába Európa sok országából, Magyarország legtávolabbi településeiből is érkeztek már párok, s egyének. Sokszor a túl közeli van túl „messze” ahhoz, hogy észrevegyük benne a nekünk elkészített lehetőséget. A bátorság azonban segíthet ebben, hiszen a Noszvajon élők közül is sokaknál éltünk át együtt az elmúlt tizenévben hihetelenül szép, felemelő változásokat.

Január 02-án szombaton 15-17.00-ig a környékünkön élőket várjuk egy olyan találkozásra az Elengedés Házába, ahol emberi kapcsolati képeinket igyekszünk átlátni-tágítani, s felnőtt-gyermekségünket újra felfedezni.

Előzetes jelentkezés szükséges: telefonon (06-36/463-061), vagy e-mailen (loroal@elengedeshaza.hu)
Egyéni, s páros konzultációra előzetes bejelentkezés után egész évben van lehetőség mindazoknak, akik vannak olyan bátrak, hogy esélyt adjanak maguknak az ÉLETRE.

Örömteli, gyermeki lelkületű Karácsonyt kívánunk szeretettel:
Nagy László és Zsuzsa az Elengedés Házából